A nagy kánikula után jött a hideg szél. De hétvégén újra itt a Forró szél. Na, ne gondolják, hogy időjárást jelentek, én Borivoje Surdilovicra gondolok. Surdára! Dereng már? "A sad adio, a sad adio, i ko zda gde i ko zna da"…

A nyolcvanas években volt egy sorozat, amelynek nem létezett ellentábora. Egyszerűen mindenki szerette. Ez volt a Forró szél. Ki ne emlékezne Borivoje Surdilovicra, a vérnyomás-ingadozásairól híres munkakeresőre, aki (nem túl) nagy erőkkel kereste a megfelelő munkát, de csak nem találta meg. Ki ne emlékezne Firgára, a likas tetőre, ahol becsöpögött az esővíz, vagy a legendás pepita kalapra, amely mára Surda-sapka néven vonult be a világtörténelembe. Egy egész iparág épült rá. Olyan ez, mint ma a Yoda-figura. Minden háztartásban volt egy.

Emlékszem még, ott ült az egész család a tévé előtt, és mindenki fulladozott a röhögéstől. Én még nem igazán értettem a poénokat, no meg a társadalmi összefüggéseket sem, de azért én is jót mulattam az esetlen Surdilovicon, aki nem volt az a tipikus „mekgájver”, nem tudott két tölténnyel egy egész hadsereget szanaszét lőni, még csak egy nyamvadt lézerkardja sem volt, mégis néztük. Ha megkérdezték, ki a kedvenc színészem, büszkén mondtam: Ljubisa Szamardzsics.

Amikor véget ért a sorozat, emlékét a pepita kalapok, no meg egy bakelit lemez őrizte. Az volt ám csak a móka! A lemez egyik oldalán a híres Surda-dal volt hallható szerbül, a másikon meg magyarul. "A sad adio, a sad adio, i ko zda gde i ko zna da". Kívülről fújta mindenki.

Ma, amikor a tévében csak egymás fejét szétlövős – romantikus, nyers marhaszem-evős – ijedt Lilus, híresember életében vájkálós – SMS-es, egymást anyázós - jólmegmondós műsorok futnak, akkor egy Surda maga a gyöngyszem. A legendás sorozatot vasárnaptól újra vetíti az egyik kereskedelmi csatorna. Nem reklámozni akarom az adót (ezért hát nem is írom le a nevét), de azt azért meg kell említeni, hogy nem csak primitív műsorokkal, de bizony fantáziával is lehet nézettséget szerezni. Lehet maradni a különböző nyugati, meg dél-amerikai tucatsorozatoknál, csak amikor minden adón az megy, akkor már egyikre sem kíváncsi az ember. Azok az idők már lejártak, amikor pénzt gyűjtöttünk Izaura felszabadításáért (olyan is volt!). Bár ki tudja… Lehet, hogy a Forró szél újbóli vetítése után Surdát fogják bombázni álláslehetőségekkel.

Aki anno látta a sorozatot, tuti, hogy megint megnézi. Aki pedig nem, nézze meg! Egyrészt, mert hihetetlenül szórakoztató, másrészt pedig, mert egy epizódból többet lehet megtudni az életről, mint egy teljes, 1500 részes Rosalindából. Még ma is… - írja pézsé a Győr Online publicisztikai rovatában, és én teljes mértékben egyetértek vele. Valami hasonlót akartam írni, de ezek után fölösleges. Inkább álljon itt alant a Forró szél szövege, - vagy ahogyan jobban ismerik - Borivoje Šurdilović Šurda dala:

A sad adio

Jednom odletjece ptice
Ulice nase ostace bez sunca
Covjek ispratice zenu
Dugo jos na vjetru stajace sam
Jednom odlazi svako
Putem svog zivota
Na rastanku samo srce kaze
Ja cu se vratiti

Gledam nepoznata lica
Svaki taj covjek ja bih mogao biti
Gledam ljube se i placu
Putuju s nadaom ja odlazim sam

Gledam oci djecaka
Vraca se djetinjstvu
Ugasena svjetla na peronu
Takva si mladosti
A sad adio a sad adio
I ko zna gdje i ko zna kad
A sad adio a sad adio
I ko zna gdje i ko zna kad

Gledam jer zelim sve da pamtim
Nebo kamen ptice u letu
Gledam i kad zatvorim oci
Bicemo zajedno u dalekom svijetu
Beskrajne ravnice gledam
Pozdravljam te zemljo, Zemljo moja
Ti ces me cekati, jedina ti