Magánzárka

Előfordul néha az emberrel, hogy felelőssége teljes tudatában, előre megfontolt szándékkal betéved egy vendéglátóipari egységnek álcázott kocsmába. Lopakodó üzemmódban közelíti meg a bárpultot, közben átesik pincéren, söröshordón, tűzkeresztségen. Sőt, elszántságát jelzi, hogy a bejáratként megismert üvegajtónál a slágerriadóból dübörgő Zápfogamból kihullott a tömítés című némberoán borzadály sem téríti ki hitéből.

A pincérlány tüneményes rózsabimbóvirágszál, kedvessége szépségével vetekszik. A mérkőzés állása (egyelőre) döntetlen. Legvonzóbb mosolyának díszkíséretében tálalja a szóda lájtot. Kezdődhet az aktív pihenés. Lopakodó üzemmód kikapcs, fürkésző funkció bekapcs. A sötétebbik zugban egy lestrapált fazon borostás kólát iszik. Szabályos időközönként egykedvűen motyog maga elé, szolgálok és vétek az ellen, amit annak neveznek, ami. Ez a fazon párját ritkítja, suttogják a beavatottak. Azóta egyedül italozik. Tőle srégen balra dünnyög a német műholdas adók éjszakai reklámjain és a magyar kereskedelmi csatornák szappanoperáin szocializálódott embertípus egyik mintapéldánya. Nem kell államvezetési hiba módszerével leköszönt politikai államtitkárnak lenni ahhoz, hogy elsőre feltűnjön: a delírium tremens előrehaladott fokozatába kapcsolt. Kellemesen elcseveg az üres pohárral. Az illuminált állapot kezdetleges stádiumában még a világot készült megváltani, ám a gyorstalpaló sör-unicum továbbképzés hajrájában már csak a decens hazavánszorgásra koncentrál. Leveri a poharat. A fejével. Van másik, vigyorog, majd balra el.

Köldökig dekoltált szilikonbomba libben befelé, közönség diszkréten felhördül. A rádióban stílszerűen éppen egy botránnyá fajult megfigyelés szenzációsnak vélt részleteivel etetik a népet. Utána a szomszédban zajló genocídium kapcsán szörnyűlködve konstatálják, hogy igen, sajnos, még mindig nem sikerült feltalálni a polgári áldozatok nélküli háborút. Visszaevezve a hazai vizekre, csak úgy, futólag, még megemlítik, hogy nem is egy levél volt, hanem hatszázötvenkettő, mindenki harminckilencszer lefénymásolta örömében, de egyiket sem küldték el a Jueszába, mert vadászbombázóéknál még nem vezették be a világszerte par avion néven megismert szolgáltatást. Végezetül, de nem utolsósorban, beintettek egyet a kormányosoknak, juszt azért se szórakozzanak naphosszat a közvélemény befolyásolt tájékoztatásának rovására, mert annak nagyon nem szokott jó lenni a vége.

Ez azért már mégiscsak túlzás. Kikérem magamnak. A sört!