„Látom, Pigniczki vetkőzik a kispadon!”, mondja a magyar-román mérkőzést élőben közvetítő Sport1 televízió kommentátora. Majd kisvártatva hozzáteszi: „Görbicz is!” Én pedig – nyilván többezer férfitársammal együtt – bánatosan kesergek. Miért ennyire amatőrök a horvát operatőrök?! Ilyenkor miért azt kell mutatni, hogy Dobrin két gólra felhozza a szomszédokat? Őket nem érdeklik a magyar kispadnál zajló események? Na, mindegy! A lényeg az, hogy mutatják a kedvencemet. Mint mindig, Pálinger Kati ezúttal is csodálatos. Derekasan küzd a legendás Cornel Otelea szövetségi kapitány irányította balkáni válogatott, de a Pálinger vezérelte magyar csapat magabiztosan győz 30-27-re.

Szerda este 7 óra. Következik a norvég-magyar párharc. Mivel a délutáni meccsen az ukránok legyőzték a németeket (25-23), és jelenleg éppen az athéni szálláslehetőségek iránt érdeklődnek, a képlet meglehetősen egyszerű: ha Pálingerék nyernek, akkor gyűjtögető életmódra váltok. A magyar győzelem athéni repülőjegyet jelent a magyar válogatottnak!

Valasek Tibor kolléga múlt kedd óta ötkarikás szemmel nézi a világbajnokságot. Mit mondjak, egészségére. Én „csak” csodálom a lányokat: Pálinger Katit, Ferling Dettit, Görbicz Anitát, Pigniczki Krisztát. (Utóbbiakat annak ellenére is, hogy a horvátok lemaradtak a vetkőzésről.) Szépek, aranyosak, ráadásul még kézilabdázni is tudnak. Olykor felsőfokon. Mint most, a norvégok ellen. Pálinger is teszi a dolgát. Véd. Ahogy szokta. Csodálatosan. Nem csak a norvégok nem hisznek a szemüknek. Az a gyanúm, hogy ma azok is elégedetten csettintenek a Pálinger-bravúrok láttán, akiknek ez már nem újdonság. Megszokott dolog.

Félidőben háromgólos magyar vezetést mutat az eredményjelző. 14-11, ide. Gólnélküli három perc után sötétségbe borul a csarnok. „Elment az áram”, nyugtázom magamban. „Jé, akkor ingyen vagyok!”, lövöm le a poént. Végeredményt nem írhatok, lapzárta van. Cserébe viszont kinézek magamnak egy kempinget Vouliagmeni környékén. Jövőre a triatlonversenyt is, Pálinger Katit is élőben szeretném látni az olimpián, Athénban.

(A fentieket szinte napra pontosan három évvel ezelőtt, 2003. december 10-én írtam. Akkoriban még a Petőfi Népénél dolgoztam, lapzárta előtt voltunk, Néztem Pálinger Kati bravúrjait, a magyar csapat menetelését, közben pedig ilyesmiket bírtam írni. A poszt mostani apropója: ezekben a napokban női kézilabda Európa-bajnokság zajlik Svédországban, Pálinger Kati ezúttal is káprázatosan véd, a magyar válogatott simán nyerte a csoportmeccseket. Uff!)