Szerintem jó dolog, hogy művelt alkoholista is van a világon! És elsősorban nem azért, mert így talán kevesebben választják feszültséglevezetőnek a "gyere ki a hóra, kötsög, letépem a fejedet és belerókázok a tüdődbe" néven futó össznépi játékot, hanem mondjuk azért, mert jó megtudni, hogyan zajlott le Gere "Solus" Attila boldoggá avatása. Később pedig - miközben rácsodálkozom St. Andrea 2004-es Napborára - azt is megtudom, hogy a hordó kábé annyira diszkrét, mint Csisztu Zsuzsa dekoltázsa.
Apropó, Csisztu. A keresőszavakból ítélve továbbra is sokan gerjednek rá. Én pedig jó ideje úgy vagyok vele, hogy amikor meglátom őt, elsőként olimpiai bajnok köpése jut eszembe. Tudjátok, amikor azt bírta mondani az összes szájával, hogy nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot! Szóval Csisztu Zsuzsa ezzel a benyögéssel nálam a csúcsra ért, de nincs ott egyedül ám, osztozkodnia kell Vitár mesterrel. Mert Zsuzsika "szülőföldjéig" nálam a csodálatos és lenyűgöző szpíker, Vitár Róbert volt a nyerő. Éspedig egy jégkorong mérkőzésen elereszett dumájával, amikor beleordított a mikrofonba: És most kiállították az egész csapatot!... Ja, nem, sorcsere." Na, ekkor estem le a hintaszékről, és megindultam csirkét darálni.
komment-dot-kom